A befektetett öntvényben használt anyagok két típusra oszthatók: a héjat közvetlenül alkotó anyagokra, mint például a tűzálló anyagok és kötőanyagok; valamint azokat, amelyek a műveletek egyszerűsítésére és a folyamatok javítására szolgálnak, hogy kiváló minőségű héjakat, például folyasztószereket, keményítőket és felületaktív anyagokat kapjanak{0}}.
Tűzálló anyagok
A befektetési öntés során használt tűzálló anyagok elsősorban a kvarc és a korund, valamint az alumínium-szilikát tűzálló anyagok, például a tűzálló agyag, a bauxit és az olvasztott alumínium-oxid. Néha cirkont és magnéziumot (MgO) is használnak.
Kötőanyagok
A befektetési öntés során leggyakrabban használt kötőanyag a szilikát kolloid oldat (vagy szilikát szol), például etil-szilikát hidrolizátum, vízüveg és szilikaszol. Főleg kovasavból (H2SiO3) és oldószerből, és néha stabilizátorokból, például NaOH-ból szilícium-dioxid szolban állnak.
Az etil-szilikát hidrolizátum a legkorábbi és legszélesebb körben használt kötőanyag a szilikaszol öntvényben, amelyet etil-szilikát hidrolízisével nyernek. A vízüveg formák hajlamosak a deformációra és repedésre, ami rossz méretpontosságú és felületi minőséget eredményező öntvényeket eredményez. Hazámban azonban a vízüveget még mindig széles körben használják szénacél-öntvények és nagy precíziós követelményeket támasztó öntvények és alacsony olvadáspontú színesfémötvözet-öntvények gyártásában. A szilikaszol jó stabilitású és hosszú ideig tárolható; a formahéj készítésekor nincs szükség speciális keményítőre. A szilícium-dioxid-szol azonban enyhén rossz nedvesítő tulajdonságokkal rendelkezik a befektetési forma számára, és a formahéj keményedési folyamata egy hosszú ideig tartó száradási folyamat.
